-
1 διαβάς
διαβά̱ς, διαβαίνωstride: aor part act masc nom /voc sg (attic epic ionic) -
2 διαβαίνω
Aζάβαις Alc.Supp. 7.3
:I intr., stride, walk or stand with legs apart, εὖ διαβάς, of a man planting himself firmly for fighting, Il.12.458, Tyrt.11.21;ὡδὶ διαβάς Ar.V. 688
;τοσόνδε βῆμα διαβεβηκότος Id.Eq.77
; opp. συμβεβηκώς, X.Eq.1.14;πόδας μὴ -βεβῶτας Hp.Art.43
, cf. D.S.4.76;κολοσσοὶ -βεβηκότες Plu.2.779f
; simply, spacious,δόμοι Corn.ND 15
: metaph., μεγάλα δ. ἐπί τινα to go with huge strides against.., Luc. Anach.32; ὀνόματα -βεβηκότα εἰς πλάτος great straddling words, D.H. Comp.22; [ποὺς] -βεβηκώς with a mighty stride, ib.17: c. acc. cogn., αἱ ἁρμονίαι διαβεβήκασι εὐμεγέθεις διαβάσεις ib.20; alsoἐξερείσματα χρόνων πρὸς ἑδραῖον -βεβηκότα μέγεθος Longin.40.4
.II c. acc., step across, pass over,τάφρον Il.12.50
;πόρον' Ωκεανοῖο Hes. Th. 292
, cf. A. Pers. 865 (lyr.);Ἀχέροντα Alc.
l.c.;ποταμόν Hdt.1.75
, etc., cf. 7.35; alsoδιὰ ποταμοῦ X.An.4.8.2
.2 abs. ( θάλασσαν or ποταμόν being omitted), cross over,Ἤλιδ' ἐς εὐρύχορον διαβήμεναι Od.4.635
;<ἐς> τήνδε τὴν ἤπειρον Hdt.4.118
;πλοίῳ Id.1.186
, cf. Th.1.114, Pl.Phdr. 229c, etc.: metaph., τῷ λόγῳ διέβαινε ἐς Εὐρυβιάδεα he went over to him, Hdt.8.62;δ. ἐπὶ τὰ μείζω Arr.Epict.1.18.18
.b πόθεν.. διαβέβηκε τὸ ἀργύριον from what sources the money has mounted up, Plu.2.829e.3 bestride, AP5.54 (Diosc.).Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > διαβαίνω
-
3 πόρος
A means of passing a river, ford, ferry, Θρύον Ἀλφειοῖο π. Thryum the ford of the Alphëus, Il.2.592, h.Ap. 423, cf. h.Merc. 398;πόρον ἷξον Ξάνθου Il.14.433
;Ἀξίου π. A.Pers. 493
; ἀπικνέεται ἐς τὸν π.τῆς διαβάσιος to the place of the passage, Hdt.8.115;π. διαβὰς Ἅλυος A.Pers. 864
(lyr.);τοῦ κατ' Ὠρωπὸν π. μηδὲν πραττέσθω IG12.40.22
.2 narrow part of the sea, strait,διαβὰς πόρον Ὠκεανοῖο Hes.Th. 292
;παρ' Ὠκεανοῦ.. ἄσβεστον π. A.Pr. 532
(lyr.); π. Ἕλλης ([dialect] Dor. Ἕλλας), = Ἑλλήσποντος, Pi.Fr. 189, A.Pers. 875(lyr.), Ar.V. 308(lyr.); Ἰόνιος π. the Ionian Sea which is the passage-way from Greece to Italy, Pi.N.4.53;πέλαγος αἰγαίου πόρου E.Hel. 130
; Εὔξεινος, ἄξενος π. (cf.πόντος 11
), Id.Andr. 1262, IT 253; διάραντες τὸν π., i.e. the sea between Sicily and Africa, Plb.1.37.1; ἐν πόρῳ in the passage-way (of ships), in the fair-way, Hdt.7.183, Th. 1.120, 6.48;ἐν π. τῆς ναυμαχίης Hdt.8.76
;ἕως τοῦ π. τοῦ κατὰ τὸν ὅρμον τὸν Ἀφροδιτοπολίτην PHib.1.38.5
(iii B.C.).3 periphr., πόροι ἁλός the paths of the sea, i.e. the sea, Od.12.259;Αἰγαίου πόντοιο πλατὺς π. D.P.131
;ἐνάλιοι π. A.Pers. 453
; π.ἁλίρροθοι ib. 367, S.Aj. 412(lyr.); freq. of rivers, π. Ἀλφεοῦ, Σκαμάνδρου, i.e. the Alphëus, Scamander, etc., Pi.O.1.92, A.Ch. 366(lyr.), etc.;ῥυτοὶ π. Id.Eu. 452
, cf. 293; Πλούτωνος π. the river Pluto, Id.Pr. 806: metaph., βίου π. the stream of life, Pi.I.8(7).15;π. ὕμνων Emp.35.1
.4 artificial passage over a river, bridge, Hdt.4.136, 140, 7.10.γ;
aqueduct,IG
7.93(Megara, V A.D., restd.), Epigr.Gr.1073.4 ([place name] Samos).5 generally, pathway, way, A.Ag. 910, S.Ph. 705(lyr.), etc.; track of a wild beast, X.Cyr.1.6.40; αἰθέρα θ' ἁγνὸν πόρον οἰωνῶν their pathway, A.Pr. 284(anap.); ἐν τῷ π.εἶναι to be in the way, Sammelb.7356.11(ii A.D.): metaph.,πραπίδων πόροι A.Supp.94
(lyr.).6 passage through a porous substance, opening, Epicur.Ep.1pp.10,18 U.; esp. passage through the skin, οἱ πόροι the pores or passages by which the ἀπορροαί passed, acc. to Empedocles,πόρους λέγετε εἰς οὓς καὶ δι' ὧν αἱ ἀπορροαὶ πορεύονται Pl.Men. 76c
, cf. Epicur. Fr. 250, Metrod. Fr.7,Ti.Locr.100e;νοητοὶ π. S.E.P.2.140
; opp. ὄγκοι, Gal. 10.268; so of sponges, Arist. HA 548b31; of plants, Id.Pr. 905b8, Thphr.CP1.2.4, HP1.10.5.b of other ducts or openings of the body, π. πρῶτος, of the womb, Hp. ap. Poll.2.222; πόροι σπερματικοί, θορικοὶ π., Arist.GA 716b17, 720b13; π. the ovaries.Id.
HA 570a5, al.; τροφῆς π., of the oesophagus, Id.PA 650a15, al.; of the rectum, Id.GA 719b29; of the urinal duct, ib. 773a21; of the arteries and veins, Id.HA 510a14, etc.c passages leading from the organs of sensation to the brain,ψυχὴ παρεσπαρμένη τοῖς π. Pl.Ax. 366a
;οἱ π. τοῦ ὄμματος Arist.Sens. 438b14
, cf. HA 495a11, PA 656b17; ὤτων, μυκτήρων, Id.GA 775a2, cf. 744a2; of the optic nerves, Heroph. ap. Gal.7.89.II c. gen. rei, way or means of achieving, accomplishing, discovering, etc.,οὐκ ἐδύνατο π. οὐδένα τούτου ἀνευρεῖν Hdt.2.2
;οὐδεὶς π. ἐφαίνετο τῆς ἁλώσιος Id.3.156
;τῶν ἀδοκήτων π. ηὗρε θεός E.Med. 1418
(anap.); π. ὁδοῦ a means of performing the journey, Ar. Pax 124;π. ζητήματος Pl.Tht. 191a
; but also π. κακῶν a means of escaping evils, a way out of them, E.Alc. 213 (lyr.): c. inf.,πόρος νοῆσαι Emp.4.12
;π. εὐθαρσεῖν And.2.16
;π. τις μηχανή τε.. ἀντιτείσασθαι E.Med. 260
: with Preps.,π. ἀμφί τινος A.Supp. 806
codd. (lyr.); περί τινος dub. in Ar.Ec. 653;πόροι πρὸς τὸ πολεμεῖν X. An.2.5.20
.2 abs., providing, means of providing, opp. ἀπορία, Pl. Men. 78d sq.; contrivance, device,οἵας τέχνας τε καὶ π. ἐμησάμην A.Pr. 477
; δεινὸς γὰρ εὑρεῖν κἀξ ἀμηχάνων πόρον ib.59, cf. Ar.Eq. 759;μέγας π. A.Pr. 111
;τίνα π. εὕρω πόθεν; E.IA 356
(troch.).3 π. χρημάτων a way of raising money, financial provision, X.Ath.3.2, HG1.6.12, D.1.19, IG7.4263.2 (Oropus, iii B.C.), etc.;ὁ π. τῶν χρ. D.4.29
, IG12(5).1001.1 (Ios, iv B.C.); without χρημάτων, SIG284.23 (Erythrae, iv B.C.), etc.;μηχανᾶσθαι προσόδου π. X.Cyr.1.6.10
, cf. PTeb.75.6 (ii B.C.): in pl., 'ways and means', resources, revenue,πόροι χρημάτων D. 18.309
: abs.,πόρους πορίζειν Hyp.Eux.37
, cf. X.Cyr.1.6.9 (sg.), Arist. Rh. 1359b23; πόροι ἢ περὶ προσόδων, title of work by X.: sg., source of revenue, endowment, OGI544.24 (Ancyra, ii A.D.), 509.12,14 (Aphrodisias, ii A.D.), etc.b assessable income or property, taxable estate, freq. in Pap., as BGU1189.11 (i A.D.), etc.; liability, PHamb.23.29 (vi A.D.), etc.III journey, voyage,μακρᾶς κελεύθου π. A. Th. 546
;παρόρνιθας π. τιθέντες Id.Eu. 770
, cf. E.IT 116, etc.; ἐν τῷ π. πλοῖον ἀνατρέψαι on its passage, Aeschin.3.158.IV Π personified as father of Ἔρως, Pl.Smp. 203b. -
4 διαβαίνω
δια - βαίνω, inf. διαβαινέμεν, aor. 2 διέβην, inf. διαβήμεναι, part. διαβάς: step apart (of the position of the legs, see βαίνω); εὖ διαβάς, ‘planting himself firmly,’ Il. 12.458; go through, cross, τάφρον, Il. 12.50; εἰς Ἤλιδα, Od. 4.635.A Homeric dictionary (Greek-English) (Ελληνικά-Αγγλικά ομηρικό λεξικό) > διαβαίνω
-
5 πόρος
πόρος, ὁ (πείρω), 1) der Weg durch einen Fluß, Durchgang, Furth; Ἀλφειοῖο, Il. 2, 592; ὅτε δὴ πόρον ἷξον ἐϋῤῥεῖος ποταμοῖο, 14, 433. 21, 1. 24, 692; so auch πόρους ἁλὸς ἐξερεείνων, die Uebergänge, Wege des Meeres, Od. 12, 259; π όρος Ὠκεανοῖο, Hes. Th. 292; Ἀλφεοῦ πόρῳ κλιϑείς, Pind. Ol. 1, 92, vgl. 2, 13. 6, 28; auch für Meer selbst, πρὸς Ἰόνιον πόρον, N. 4, 53 (vgl. Strab. 8, 7, 2); u. allgemein Pfa d, ἑλίσσων βίου πόρον, I. 7, 15; Aesch. sagt auch αἰϑέρα ϑ' ἁγνὰν πόρον οἰωνῶν, Prom. 281; vgl. ὁδοὺς ἀϑύμους καὶ παρόρνιϑας πόρους τιϑέντες, Eum. 740; bes. aber auch Meerespfad, Furth, κυματίας, Suppl. 541, ἁλμήεις, 824, ἁλίῤῥοϑοι, Pers. 359, u. oft; u. vom Fluß, πόρον δ' Ἰσμηνὸν οὐκ ἐᾷ περᾷν, Spt. 360; πόρου οὐ διαβὰς Ἅλυος ποταμοῖο, Pers. 848; πόροι ἁλίῤῥοϑοι, Soph. Ai. 407; Διρκαῖος πόρος, Eur. Phoen. 737, u. öfter; der Uebergang, die Brücke, Her. 4, 136. 140. 7, 10, 3. 8, 111; übh. der zum Uebergang geeignete Ort, 8, 115; Thuc. 7, 78; die Meerstraße, 1, 120; übh. Gang, Plat. Epin. 982 b u. Sp.; ἡ παρακομιδὴ διὰ τοῠ πότου, Pol. 3, 43, 3; διάραντες τὸν πόρον, 1, 37, 1, u. öfter. – 2) Ausgang, Oeffnung, Loch, bes. die Poren des menschlichen u. thierischen Leibes, Plat. Men. 76 c u. öfter u. Sp., bes. Medic. u. Plut.; vgl. τῶν ἐσϑιόντων ἀνεκάϑηραν τοὺς πόρους Anaxipp. bei Ath. IX, 404 (v. 16), u. Damoxen. ib. III, 102 (v. 29); – πόρος ἀκουστικός, S. Emp. pyrrh. 1, 50. – Arist. nennt auch die Nervenfäden so u. die Fäden, woran sich manche Insektenlarven aufhängen. – 3) Uebertr., die Art u. Weise zu einem Ziele zu gelangen, Mittel u. Wege dazu, Ausweg, Hülfsmittel, δεινὸς γὰρ εὑρεῖν κἀξ ἀμηχάνων πόρους, Aesch. Prom. 59; οἵας τέχνας τε καὶ πόρους ἐμησάμην, 475; τῶν ἀδοκήτων πόρον εὗρε ϑεός, Eur. Med. 1418; τίς ἄν πως πόρος κακῶν γένοιτο, Alc. 211; τίς πόρος ἔσται περὶ τούτου, Ar. Eccl. 653; so Her. 2, 2. 3, 156; πόρον τινὰ εὑρίσκω τοῠ ζητήματος, Plat. Theaet. 191 a; τίνα ἐπὶ τούτῳ πόρον καὶ λόγον ἀνευρίσκομεν, Legg. VI, 752 e; auch das Erwerben, ἀγαϑῶν, Men. 78 e; ἔχοντες τοσούτους πόρους πρὸς τὸ ὑμῖν πολεμεῖν, Xen. An. 2, 5, 20, vgl. Cyr. 1, 6, 9; Dem. u. Folgde; περὶ πόρον γίγνεσϑαι χρημἀτων, Pol. 17, 17, 2. Uebh. die Einkünfte, wie Xen. ein Buch περὶ πόρων geschrieben hat.
-
6 δια-βαίνω
δια-βαίνω (s. βαίνω), 1) ausschreiten, die Beine ausspreizen, εὖ διαβάς Il. 12, 458, weit ausschreiten, festen Fuß fassen; vgl. Tyrt. 2, 21; Ap. Rh. 3, 1294; τοσόνδε δ' αὐτοῦ βῆμα διαβεβηκότος Ar. Equ. 78; vgl. Xen. Equ. 1, 14; Arist. H. A. 5, 2; μεγάλα, weit ausschreiten, Luc. gymn. 32; ἀνδριάντες διαβεβηκότες, mit getrennten, ausgespreizten Beinen, Plut. ad pr. iner. 2. – 2) übergehen, überschreiten, τάφρον, Il. 12, 50; ποταμόν, über einen Fluß gehen, Her. 7, 35; oft Xen.; διὰ ποταμοῦ, An. 4, 8, 2; über das Meer, Μλιδ' ἐς εὐρύχορον διαβήμεναι, nach Elis übersetzen, Od. 4, 635, wie Thuc. 1, 114; πρός τι, Plat. Phaedr. 229 b; mit dem bloßen accus., τὴν ἤπειρον, Her. 4, 118; übertr., τῷ λόγῳ εἴς τινα, auf Einen übergehen, Her. 8, 62.
-
7 βέλος
βέλος ( βαλεῖν, Umlaut ε für ᾰ), τό, Wurfgeschoß, πᾶν τὸ βαλλόμενον; Hom. Iliad 11. 657 ὅσσοι δὴ βέλεσιν βεβλήαται; 11, 380 βέβληαι, οὐδ' ἅλιον βέλος ἔκφυγεν; 12, 458 ἐρεισάμενος βάλε μέσσας, εὖ διαβάς, ἵνα μή οἱ ἀφαυρότερον βέλος εἴη; Odyss. 16, 277 ἤν περ καὶ διὰ δῶμα ποδῶν ἕλκωσι ϑύραζε ἢ βέλεσιν βάλλωσι; Odyss. 20, 305 οὐκ ἔβαλες τὸν ξεῖνον· ἀλεύατο γὰρ βέλος αὐτός; 9, 495 πόντονδε βαλὼν βέλος; öfters Pfeile, geschleuderte Lanzen, Wurfspieße; Odyss. 17, 464 ist βέλος ein geschleuderter Schemel, 20, 305 ein geschleuderter Ochsenfuß, 9, 495 ein geschleuderter Felsblock, Iliad. 12, 458 ein geschleuderter Stein, Scholl. Aristonic. ἡ διπλῆ, ὅτι πᾶν τὸ βαλλόμενον βέλος λέγει, καὶ νῦν τὸν λίϑον; Apollon. Lex. Homer. p. 51, 8 βέλος πᾶν τὸ βαλλόμενον, κἂν λίϑος εἴη· »ὡς καὶ νῦν πόντοιο δὲ βαλὼν βέλοςἤγαγε νῆα (Od. 9, 495)«. Homerisch Xen. An. 5, 2, 14 καὶ τὰ βέλη ὁμοῦ ἐφέρετο, λόγχαι, τοξεύματα, σφενδόναι καὶ πλεῖστοι δ' ἐκ τῶν χειρῶν λίϑοι· ἦσαν δὲ οἳ καὶ πῦρ προςέφερον. Ὑπὸ δὲ τοῦ πλήϑους τῶν βελῶν ἔλιπον οἱ πολέμιοι τά τε σταυρώματα καὶ τὰς τύρσεις. Bei Sp. auch alle von Wurfmaschinen geschleuderten Geschosse. Hom. Iliad. 4, 465 ἕλκε δ' ὑπὲκ βελέων, aus dem Bereich der Geschosse; 11, 163 Έκτορα δ' ἐκ βελέων ὕπαγε Ζεὺς ἔκ τε κονίης ἔκ τ' ἀνδροκτασίης ἔκ ϑ' αἵματος ἔκ τε κυδοιμοῠ; ἔξω βελῶν Xen. Cyr. 3, 3, 69; ἐκτὸς βέλους Luc. Qu. Hist. 4; ἐντὸς βέλους Pol. 8, 7. – Unhomerisch, katachrestisch = das Schwert, Soph. Ai. 658; ὀξύϑηκτον Eur. El. 1159; Ar. Ach. 345. – Διὸς βέλεα, die Blitze, Pind. N. 10, 8; πυρπάλαμον β. Ol. 11, 84; öfter; Ζηνὸς ἄγρυπνον Aesch. Prom. 358; πυρπνόον 919; κεραυνοῦ 435; Soph., z. B. Tr. 1087; Eur.; Ar. Av. 1712; vom Sturm Aesch. Prom. 371; βέλος ἐνέσκηψε ϑεός Her. 4, 79. – Uebertragen, von Geburtswehen, Hom. Iliad. 11, 269 ὡς δ' ὅτ' ἂν ὠδίνουσαν ἔχῃ βέλος ὀξὺ γυναῖκα, δριμύ, τό τε προϊεῖσι μογοστόκοι εἰλεί ϑυιαι; Theocrit. 27, 27 ὠδίνειν τρομέω· χαλεπὸν βέλος Εἰλειϑυίας; vgl. Opp. H. 1, 591. Vom Tode, Zenodots Lesart Iliad. 11, 451 φϑῆ σε βέλος ϑανάτοιο κιχήμενον, οὐδ' ὑπάλυξας, Aristarch τέλος ϑανάτοιο; vgl. 11, 439 γνῶ δ' Ὀδυσεὺς ὅ οἱ οὔ τι τέλος κατακαίριον ἦλϑεν, wo Zenodot ebenfalls βέλος las, s. Scholl. Aristonic. und Didym. zu beiden Stellen. Ferner übertragen von allem, was einen plötzlichen Ein druck, bes. einen schmerzhaften auf das Gemüth macht, ἄτλατον β. ἔπληξε γυναῖκας Pind. N. 1, 48; ἱμέρου Aesch. Prom. 652; φίλοικτον Ag. 232; μαλϑακὸν ὀμμάτων 722; von verwundenden Worten, Eum. 646; Plat. Phil. 23 b Conv. 219 b. – Ein Paar Stellen sind im Hom., wo Aristarch βέλος = Wu nde nahm: Iliad. 8, 513 ἀλλ' ὥς τις τούτων γε βέλος καὶ οἴκοϑι πέσσῃ, βλήμενος ἢ ἰῷ ἢ ἔγχεϊ ὀξυόεντι, Scholl. Aristonic. ἡ διπλῆ, ὅτι βέλος εἴρηκε τὸ τρῶμα ὁμωνύμως τῷ τιτρώσκοντι; 14, 439 βέλος δ' ἔτι ϑυμὸν ἐδάμνα, Scholl. Aristonic. ὅτι βέλος τὸν βεβλημένον τόπον. Vgl. Lehrs Aristarch. p. 70. Bei Aristaenet. βέλος καρδίας.
-
8 ἀφαυρός
ἀφαυρός (vgl. παῦρος, φαῦλος), kraftlos, schwach, παῖς Il. 7, 235; φώς Soph. O. C. 1022, wo die codd. ἀμαυρός haben; so Tim. Locr. 102 c; vgl. Arist. Nic. 1, 11, 5; compar., ἀφαυρότερος χεῖράς τε μένος τε Iliad. 7, 457; superl., ἀφαυροτάτη Odyss. 20, 110; Iliad. 15, 11 ἐπεὶ οὔμιν ἀφαυρότατος βάλ' Ἀχαιῶν, Scholl. Aristonic. ὅτι τὸ ἐναντίον ὑπακουστέον, ἀλλ' ἰσχυρότατος· οὐ γὰρ ἐκ πλήρους ἀποδέδωκεν, ὡς ἐπὶ τοῦ »δὸς φίλος, οὐ γάρ μοι δοκέεις ὁ κάκιστος, Ἀχαιῶν ἔμμεναι ἀλλ' ὤριστος (Od. 17. 415)«; eben so wird der comparat. mit μή gebraucht Iliad. 12, 458 ἐρεισάμενος βάλε μέσσας, εὖ διαβάς, ἵνα μή οἱ ἀφαυρότερον βέλος εἴη. Scholl. Aristonic. ὅτι ἐκ τοῦ ἐναντίου τὸ ἐναντίον ἡρμήνευκεν; vgl. Lehrs Aristarch. p. 14 Sengebusch Offener Brief an Rost S. 12 s. – Auch Sp. – Die Alten leiten es von αὕω, ἀφαύω ab.
-
9 ἐρείδω
ἐρείδω, perf. pass. (neben ἤρεισμαι, Tim. Locr. 98 e D. Sic. 4, 12) gewöhnlich ἐρήρεισμαι, wovon die dritte Person ἐρηρέδαται, u. plusqpf. ἐρηρέδατο, aber Ap. Rh. 2, 320 ἐρήρεινται; – 1) fest anstützen, anstämmen, anlehnen, δόρυ πρὸς τεῖχος Il. 22, 112; ϑρόνον πρὸς κίονα Od. 8, 66. 473; im pass., ϑρόνοι περὶ τοῖχον ἐρήρεδατ' ἔνϑα καὶ ἔνϑα 7, 95; ἀσπίδα ἐπὶ πύργῳ Il. 22, 97; ἄγκυραν ἔρεισον χϑονί Pind. P. 10, 51, füge ihn fest an, ein; κίον' οὐρανοῦ τε καὶ χϑονὸς ὤμοιν ἐρείδων Aesch. Prom. 350, er stützt mit den Schultern die Säule; – πρὸς ἐλάτης νῶτ' ἐρείσασαι φόβην Eur. Bacch. 684; πρὸς στέρν' ἐρείσας Herc. Fur. 1367, an die Mutterbrust legend; τὰ ἰσχία πρὸς τὴν γῆν Plat. Phaedr. 254 e, wie πρὸς τὴν γῆν μηχανήν Pol. 2, 33, 3; – auch τὴν κεφαλὴν ἐπὶ γῆς, Plat. Tim. 43 e, wie ἐπὶ χϑονὸς ὄμματα Ap. Rh. 1, 784, wie Tyrt. 2, 31 ἐπ' ἀσπίδος ἀσπίδ' ἐρείσας; – εἰς γῆν δ' ἐρεί-σασ' ὄμμα, das Auge auf die Erde heftend, zu Boden schlagend, Eur. I. A. 1023, wie D. Cass. 73, 10; εἰς ἕδραν μ' ἐρείσατε, lehnt mich auf den Sitz, Eur. Heracl. 603; τὰς πλευρὰς εἰς ταὐτόν Plat. Tim. 54 e; ἐς χεῖράς τινος, in Jem. Arme legen, Theocr. 7, 103; τὰς σχεδίας εἰς τὴν γῆν Pol. 3, 46, 1. – Sp. auch κατὰ τοῦ ἰνίου τὸ γόνυ, Plut. Flamin. 20. – Med. sich darauf lehnen, stützen, τινί, wie σκήπτρῳ, ἔγχει, Il. 2, 109. 8, 496. 14, 38, γόνατος κονίαισιν ἐρειδομένου Aesch. Ag. 64, τοῖσι γόνασι ἐρηρεισμένους Her. 4, 152, u. ä. βάκτρῳ δ' ἐρείδου περιφερῆ στίβον χϑονός Eur. Ion 743, d. i. gehe, dich stützend auf den Stab, den Pfad; sp. D., wie Ap. Rh. 1, 670; σκηπανίῳ χεῖρας ἐρεισάμεϑα Maced. 24 (VI, 83); – so ἐπὶ μελίης ἐρεισϑείς Il. 22, 225; mit dem bloßen gen., ἐρείδετο χειρὶ γαίης, er stämmte sich mit der Hand gegen die Erde, Il. 5, 309. 11, 355; absolut, ἐρεισάμενος βάλε, nachdem er sich fest gestämmt, festen Fuß gefaßt hatte, wie es nachher heißt, εὖ διαβάς, Il. 12, 475; vgl. 16, 736; τοῖς προσϑίοις σκέλεσι πέραν ἐρείσασϑαι, festen Fuß fassen, Plut. Philop. 10. – Pass., ἔγχος διὰ ϑώρηκος ἠρήρειστο, der Speer war durch den Panzer hindurchgedrängt, durchgestoßen, Il. 3, 358. 4, 136; λᾶε δὲ τοῦ ἑκάτερϑεν ἐρηρέδαται, zwei Ecksteine sind fest eingefügt, Il. 23, 329; τοῖχοι ἐρηρέδατο, Mauern waren fest gegründet, Od. 7, 86; – οὔδεϊ ἐρείδεσϑαι, auf den Boden niedergestreckt werden, Il. 7, 145 u. öfter; ähnl. οὔδεϊ χαὶται ἐρηρέδαται, die Haare wallen auf den Boden herab, 23, 284. – Δίκης ἐρείδεται πυϑμήν, der Grund steht fest, Aesch. Ch. 636; ἁ γᾶ ἐρήρεισται ἐπὶ τᾶς αὐτᾶς ῥοπᾶς, die Erde steht fest, hält sich durch dieselbe Schwingung, Tim. Locr. 97 e; – ἴχνος ἐρείδειν, wie πόδας, die Füße fest aufsetzen, fest auftreten, Ap. Rh. 1, 1010; ἐπί τινι, Thall. 1 (VI, 235) u. öfter in der Anth.; Coluth. 231. – 2) stützen, unterstützen, ἀσπὶς ἄρ' ἀσπίδ' ἔρειδε, ein Schild unterstützte den andern, Schild schloß sich an Schild, Il. 13, 131. 16, 251; übertr., τὰν γνώμαν, die (schwankende) Meinung befestigen, Theocr. 21, 61; τὴν ϑεμελίωσιν ἐρεισϑῆναι διὰ Κίμωνος ἀσφαλῶς, die Grundlage habe durch Cimon eine feste Stütze erhalten, Plut. Cim. 13. – 31 drängen, stoßen, bedrängen, βελέεσσί τινα, Il. 16, 108; ἤρειδέ τέ μιν ἀργυρέῳ τόξῳ Pind. Ol. 9, 33; ναυαγίαις ἐρειδόμενος, vom Schiffbruch geschlagen, I. 1, 36; κρημνούς, Felsblöcke schleudern, Ar. Equ. 628; kom. ὁ χορὸς ἤρειδεν ὁρμαϑοὺς τέσσαρας συνεχῶς Ran. 914, vier Liederreihen stürmte er. los, sang er hastig ab; obscön, γυναῖκα, = βινεῖν, Eccl. 616; frg. bei Ath. II, 48 e; pass., Thesm. 488. – 41 als Kampfpreis setzen, ἀμνόν Theocr. 5, 24. – 51 Intrauf., sichan Etwaslehnen, gegen Etwas drängen, ἀλλήλῃσιν ἐρείδουσαι, sich an einander drängend, Od. 22, 450; νέφους ἐπὶ τὴν γῆν ἐρείσαντος ἅμα πνεύματι καὶ ζάλῃ, Gewölk mit Sturm u. Ungewitter legte sich auf die Erde, Plut. Num. 2; πνεῠμα ἐρεῖσαν κατὰ τῆς σχεδίας, der Wind stürmte auf die Brücke los, Crass. 19; übertr., νόσος γείτων ἐρείδει, die Krankheit drängt, droht, Aesch. Ag. 976; – εἴς τινα, mit Worten auf Einen losfahren, losziehen. ihn anklagen, Ar. Nubb. 558; κατὰ τῶν ἱππέων Equ. 627. – Uebh. sich mit Eifer, Heftigkeit an Etwas machen, darauf werfen, ἔρειδε, frisch daran, Ar. Pax 31; ὖς ὥςπερ ἂν χέσῃ τις ἢ κύων φαύλως ἐρείδει ib. 25, wo der Schol. erkl. ἐρείδειν – πᾶν ὁτιοῦν συντόνως γενόμενον.
-
10 διαβαινω
(fut. διαβήσομαι, aor. 2 διέβην, pf. διαβέβηκα)1) широко расставлять ноги(ἐκκλίνειν καὴ διαβεβηκέναι Arst.; κολοσσοὴ διαβεβηκότες Plut.)
εὦ διαβάς Hom. — прочно упершись (в землю) расставленными ногами;2) переходить(τάφρον Hom.; ἐπὴ κλίνην ἀπὸ κλίνης Plut.; перен. διαβῆναι ἐξ ἄλλου γένους εἰς ἄλλο Arst.)
3) пересекать, переплывать(ποταμόν Her., Xen., Plut. и διὰ ποταμοῦ Xen.; τὸν Εὐρώταν Plut.)
4) переправляться, переезжать(ἐς Ἤλιδα διαβήμεναι Hom.; ἄνευ γεφυρῶν Xen.; εἰς τέν νῆσον Arst.; εἰς Ἀσίαν ἐξ Εὐρώπης Plut.; πρὸς τὸ τῆς Ἄγρας, sc. ἱερόν Plat.)
5) обращаться(τῷ λόγῳ ἔς τινα Her.)
6) превосходить, превышать(τῇ δυνάμει τοῦ λόγου Plut.)
-
11 πορος
ὅ1) место переправы, переправа, перевоз(Ἀλφειοῖο Hom.)
Πλούτωνος π. Aesch. = Στύξ ; ὅ π. τῆς διαβάσιος Her. — место переправы;πόρον οὐ διαβὰς ποταμοῖο Aesch. — не переправившись через реку2) пролив Hes., Aesch.π. Ἕλλης Arph. = Ἑλλήσποντος
3) море ( как проход или путь)(Ἰόνιος π. Pind.; Εὔξεινος π. Eur.)
4) поэт. течениеῥυτοὴ πόροι Aesch. — текучая вода;
πόροι ἁλός Hom. и ἐνάλιοι πόροι Aesch. — морские течения, т.е. моря;π. Σκαμάνδρου Aesch. — река Скамандр;βίου π. Pind. — течение (река) жизни5) искусственная переправа, мостλύειν τὸν πόρον Her. — разрушить мост
6) дорога, путь(οἰωνῶν Aesch.)
πορφυρόστρωτος π. Aesch. — устланный пурпуром путь;Διὸς πραπίδων πόροι Aesch. — пути Зевсовых мыслей7) анат. канал, пора(πόροι σπερματικοί Arst.)
τροφῆς π. Arst. — пищевод8) выход, способ, средство(πόρον τινὸς ἀνευρεῖν Her.; π. ἐξ ἀμηχάνων Aesch.; π. κακῶν Eur.)
πόροι πρὸς τὸ πολεμεῖν Xen. — способы (успешного) ведения войны;περὴ ἱματίων τίς π. ἔσται ; Arph. — каким способом раздобыть одежды?;τίν΄ ἀπορῶν εὕρω πόρον ; Eur. — как бы найти мне выход из безвыходного положения?9) доход, поступление, средства к жизниπ. и πόροι προσόδων или χρημάτων Xen., Dem. — денежные средства;
πόροι ἢ περὴ προσόδων — доходы или о поступлениях ( название сочинения Ксенофонта)10) поездка, путешествиеμακρᾶς κελεύθου π. Aesch. — далекое путешествие, дальний путь
-
12 διαβαίνω
δια-βαίνω, (1) ausschreiten, die Beine ausspreizen, εὖ διαβάς, weit ausschreiten, festen Fuß fassen; μεγάλα, weit ausschreiten; ἀνδριάντες διαβεβηκότες, mit getrennten, ausgespreizten Beinen. (2) übergehen, überschreiten; ποταμόν, über einen Fluss gehen; über das Meer; übertr., τῷ λόγῳ εἴς τινα, auf einen übergehen -
13 διαβαίνω
διαβαίνω fut. διαβήσομαι LXX; 2 aor. διέβην, ptc. διαβάς (Hom. et al.; ins, pap, LXX; En 32:2; ApcrEzk P 1 verso 18 [Denis 126]; Joseph.; Just., D. 86, 5) to proceed from one side to another over a geographical area, go through, cross w. acc. τὴν ἐρυθρὰν θάλασσαν the Red Sea Hb 11:29 (Anonym. Alex. Hist. [II B.C.]: 151 Fgm. 1, 2 Jac.: Alex. the Great experiences a similar miracle at the Pamphylian Sea. Before him ἐσπάσθη τὸ πέλαγος which leaves τὸν χερσωθέντα τόπον free. ἄνεμοι ἀντέσχον τῷ πελάγει, until Alex. and his men διέβησαν.—Ps.-Apollod. 1, 4, 3, 1 διαβ. τὴν θάλασσαν by Poseidon’s favor); cross a river, w. acc. (Hdt. 1, 75 al.; Gen 31:21 al.; Jos., Ant. 7, 128; SibOr 4, 139) Hv 1, 1, 3; come over εἰς Μακεδονίαν Ac 16:9 (Memnon [I B.C./I A.D.]: 434 Fgm. 1, 8, 1 Jac. εἰς τὴν Μακεδονίαν διαβαίνειν; PLille 6, 3; PFay 110, 15f διάβα εἰς Διονυσιάδα; Num 32:7 al.; Jos., Bell. 7, 21); over a chasm πρός τινα Lk 16:26 (cp. 1 Macc 5:40; Jos., Ant. 12, 103).—M-M.
См. также в других словарях:
διαβάς — διαβά̱ς , διαβαίνω stride aor part act masc nom/voc sg (attic epic ionic) … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
Makedonia — Geografische Region Makedonien Γεωγραφικό διαμέρισμα Μακεδονίας Basisdaten … Deutsch Wikipedia
Makedonien (griechische Region) — Geografische Region Makedonien Γεωγραφικό διαμέρισμα Μακεδονίας Basisdaten … Deutsch Wikipedia
Ägäis-Makedonien — Geografische Region Makedonien Γεωγραφικό διαμέρισμα Μακεδονίας Basisdaten … Deutsch Wikipedia
Ägäis-Mazedonien — Geografische Region Makedonien Γεωγραφικό διαμέρισμα Μακεδονίας Basisdaten … Deutsch Wikipedia
Kalampaka — Gemeinde Kalambaka Δήμος Καλαμπάκας (Καλαμπάκα) DEC … Deutsch Wikipedia
Airenosinos — Información Idioma Ibero y/o protoeuskera, latín Región Valle de Arán, Pallars, valles periféricos Correspondencia ac … Wikipedia Español
Andosinos — Saltar a navegación, búsqueda Airenosinos Andosinos Sordones Elisyces Iacetanos … Wikipedia Español
Makedonien (geographische Region Griechenlands) — Geographische Region Makedonien Γεωγραφικό διαμέρισμα Μακεδονίας Basisdaten … Deutsch Wikipedia
ERYTHEA vel ERYTHIA — ERYTHEA, vel ERYTHIA Ins. inter Gades et Hispaniam, quam sic describit Plin. l. 4. c. 22. Ab eo latere que Hispaniam spectat (Gadis ins.) passibus fere centum, altera ins. est longa 3. mill. passm. lata in qua prius opp. Gadium fuit. Vocatur ab… … Hofmann J. Lexicon universale
HALYS — quibusd. Calis, fluv. Asiae min. in Tauri montis radicibus nascens, Cappadociaeque, Syriae ac Paphlagoniae agros irrigans, ac tandem contra Aquilonem in Euxinum mare se evolvens. Baudr. fontes habet in Galatia, ubi iuxta Gangre labitur; et… … Hofmann J. Lexicon universale